Jó szakmát választottam!

A Honvédelmi Minisztérium Hatósági Főosztályához tartozó Építésügyi Hatósági Osztály szakmai referense 1958-ban született Budapesten. Első végzettsége szerint statikus mérnök, de pályafutása során számos egyéb ismerettel is bővítette tudását, amelyekről úgy véli, hogy mind segítették, erősítették munkájában. De talán nem is elég kifejező munkának nevezni az elmúlt három évtizedben végzett tevékenységét, hiszen - amint az beszélgetésünk során is egyértelműen kiderül - a szakma iránti elköteleződése és szeretete bőven kimeríti a hivatás fogalmát.

Bár a kezdetek kezdetén egyetemi előfelvételisként Frigy Antal is bevonult katonának, a 11 hónapos kötelező szolgálati időt és az egyetemi tanulmányait követően előbb az Építéstudományi Intézetben, majd pedig a közigazgatásban helyezkedett el. A Honvédelmi Minisztériumon belül megalakuló építésügyi hatóság kialakításához és megformálásához a honvédelmi tárca a Belügyminisztérium szakértőinek segítségét kérte, így került ismét – ekkor már szakmai alapon – kapcsolatba a katonasággal. Csaknem másfél éven keresztül folyt a közös munka, és mint mondja, itt kezdődött el az a kapcsolat, amely végül a jelenig vezet. A kezdeteket követően ugyanis három éven keresztül, mint külsős munkatárs dolgozott a HM-nek, amolyan hidat képezve a katonai és a civil építésügyi hatóságok között. Miután a megbízatása véget ért, évek teltek el a civil szférában. Mint felidézi: 1995-ben közel húsz szakmabeli kollégájához hasonlóan ő is beadta jelentkezését a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium pályázatára, amelyre mindössze négy főt - köztük Antalt is – válogattak be. Itt már azon a szakterületen helyezkedett el, amelyet aztán többé sosem hagyott el, ma is építésfelügyeleti teendőket lát el. A szakmai munkák mellett kiemeli, hogy ebben az időben arra is nagy gondot fordítottak, hogy összehangolják és közös nevezőre hozzák az ország összes szakmabeli munkatársát, annak érdekében, hogy mindenki egységesen értelmezze a törvényi paragrafusokat.

Aztán 2011-ben újfent megjelent Antal életében a hadsereg, jobban mondva a Honvédelmi Minisztérium. A HM Hatósági Főosztály vezetője, dr. Gulyás András ezredes régi ismerősként és nagy örömmel fogadta őt, s mint Frigy Antal fogalmaz: rövid időn belül már el is kezdhetett dolgozni ott, ahol aztán a jelenig vezető tíz évet eltöltötte. Jelenlegi beosztásáról elmondja, hogy – szerencsére – sokkal közelebb áll a gyakorlati építésfelügyeleti munkához, mint korábban, ami azt jelenti, hogy kollégáival gyakorta keresi fel a Magyar Honvédségben zajló építési munkálatokat. Márpedig az infrastrukturális átalakításokból a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program 2017-es elindulása óta akad bőven, elég csak a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában történt – Leopard 2-es harckocsik befogadását lehetővé tévő - beruházásokra gondolni, vagy épp az MH Pápa Bázisrepülőtér és a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis fejlesztéseire gondolni. Ahogy Frigy Antal is megfogalmazza: bár kizárólag a honvédségi és rendvédelmi építési munkálatokra korlátozódik a figyelmük, mégis országos lefedettségű munkát végeznek.

De hogy is néz ki mindez a gyakorlatban? A műszaki ellenőrzésekhez nagyon hasonlóan az építésfelügyeleti szakemberek figyelve az immáron digitális építési naplót (valamint az ugyanígy, digitálisan elérhető tervrajzokat), pontosan meg tudják határozni, hogy mikor kell személyesen felkeresniük egy-egy beruházást. Amint arra Antal is rávilágít: ez az ellenőrző látogatás nem valaki, vagy valami ellen irányul, hanem pont azért, hogy a leendő felhasználók panaszmentesen vehessék birtokba az épületet és, hogy ugyanez a létesítmény aztán évtizedeken át problémamentes munkakörnyezetet biztosítson számukra. „Az a feladatunk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a terv és a valóság összhangban van egymással” – összegzi a felügyelet célját, hozzátéve: fontos, hogy időben kiderüljön, ha esetleg valahol tévedés, elszámítás történne és például egy épület pillérei nem az előírásoknak megfelelően készülnének el. Mint mondja, egy festést meg lehet ismételni utólagosan is, ha már kész állapotában derül ki, hogy nem jó. Mindez egy tartófal, vagy az alapnál már sokkal problémásabb és költségesebb folyamat lenne. A szakszerű kivitelezés figyelése mellett persze a különböző adminisztrációs feladatok ellátását és a jogosultságokat is felügyelik.

Felmerül a kérdés, hogy vajon a katonai objektumokon belüli építkezések, illetve adott esetben a speciális célokra szánt épületek jelentenek-e valamilyen kihívást a felügyelők számára. Frigy Antal röviden annyit felel: „a beton mindenhol ugyanúgy köt”. Majd azonnal hozzáteszi, hogy persze van különbség, már csak a miliő is, amin belül mozognak, nem is beszélve azokról, a különböző biztonsági átvilágításokról, amelyeken meg kell felelni e feladatok ellátásához. Mindemellett fennáll annak a lehetősége is, hogy az adott épületnek – például egy repülőgépet kiszolgáló hangárnak - NATO-sztenderdeknek is meg kell felelnie, így a hazai követelmények mellett a szövetséges szabályzókat is figyelembe kell venni. Ilyenkor pedig előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a kettő követelményrendszer eltér egymástól, és ilyenkor – amint azt egy valódi példa nyomán Antal magyarázza - a hazánkban ismert 230V-os áramellátás mellé egy 110V-os rendszert is ki kell építeni. Mindezen túlmenően a katonai színtéren akad bőven olyan építészeti megoldás, amely még a sokat látott szakembereket is elismerésre bírja. Az Építésügyi Hatósági Osztály vezető tanácsadója számára ilyen volt például a Nehéz Légiszállító Ezred C-17-eseinek hazai, pápai nagyjavítását lehetővé tévő hangárépület, amelynek kapunyílása 90 méteres szélességben egynyílásban nyitható. „Statikus mérnökként egy-egy ilyen építmény tervrajzait végig nézni, majd látni a valóságban is felhúzott épületet, az ilyenek szakmailag is igen szép látványnak számítanak” – ismeri el. Azt is bevallja, hogy korábban szokása volt a már elkészült, de még üzembe nem helyezett rádióadótornyokat megmászni, hiszen bár körülményes és nehézkes a keskeny létrákon 70-80 méteres magasságba fellépdelni, a csúcsán rá várakozó pazar kilátás mindent megér.

Beszélgetésünk során szó esik az Építésügyi Hatósági Osztályt alkotó csapatról is. Amint arra Antal is rámutat: bár alapvetően katonai környezetben, ráadásul a Honvédelmi Minisztériumban dolgoznak, nincs alá-fölé rendeltség közöttük. Elsősorban mérnökök és munkatársak. Bátran mernek egymástól kérdezni, véleményt kérni. Szakmai tapasztalatukat pedig nem csak a hosszú évek, de a sokszínű munkák is gazdagították, hiszen - mint megtudom - sokuk a civil életben tervezőként is dolgoznak. Az összeférhetetlenség kizárt, hiszen míg az építési felügyeleti teendőket kizárólag a Honvédelmi Minisztérium alkalmazásában látják el, addig a tervezői tudásukat csakis civil szférában kamatoztatják. Mindennek viszont előnyös hozadéka, hogy egyformán friss gyakorlattal rendelkeznek a tervezői és a tervezők munkáját felügyelő munkakörökben, így naprakészek abban is, hogy egy-egy honvédségi beruházás esetében mi mindenre kell odafigyelni.

A Magyar Kormánytisztviselői és Állami Tisztviselői Kar által nekiítélt elismerés kapcsán bevallja, hogy nagyon meglepte az értesítés, miszerint ő kapja a „Köz Szolgálatáért Díjat". „Csodálkoztam is rajta, de egyben nagyon jó érzés is volt. Úgy éreztem, úgy érzem, hogy igen, tulajdonképpen ez a megkoronázása a munkásságomnak. Nagyon jól esett” – mondja Frigy Antal. Az elismerés fényében visszatekintve az elmúlt 30 évre, határozottan kijelenti, hogy nagyon jó úton haladva dolgozhatott és dolgozhat ma is, ami nagyon sok érdekes feladattal állította szembe. „Jó szakmát választottam!” – húzza alá beszélgetésünk zárásául.